első szerelem

Az első pár mondat egyből egy koppintással indul. De csak azért mert más írta még érezhetem a sajátomnak. Ahogyan ezt a pár sort is, amint meghallottam már az enyém volt. A lelkemben éreztem. Egy hangvolt melyet legbelsőbb énem ordított ki.

Hallottam ahogy vert a szívem
mindenki szívét hallottam.
Hallgattam a zsivajt melyet ültünkben csaptunk.
Kővé meredtünk…
és elsötétült a szoba.

Egyszerre szomorított el és kápráztatott el. Valami furcsát éreztem a szívemben. Nem fájdalom, de lehetne. Nem szeretet, de lehetne. Nem tudtam mi lehet ez, de többet akartam minden másodpercben. Aztán elkezdett halványulni. Minél többször olvastam, minél többet láttam, annál kevesebbet éreztem. Életemben először ha bár éppen hogy csak egy pillanatra de ekkor találkoztam először a szerelemmel. Most már, ma már biztos vagyok hogy akkor voltam életemben először szerelmes. Ezt akkori fejjel sehogy se tudtam volna felfogni. Nem értettem volna hogyan lehetek szerelmes egy tárgyba, betűkbe, mondatokba, egy novella kis aprónyi darabjába. Még ma se értem teljesen hogy hogyan esünk bele ebbe az ördögi csapdába, de szeretek benne lenni. Azt gondoltam hogy valaki csak akkor lehet igazán szerelmes ha a másik fél viszonozza vagy legalábbis képes lenne viszonozni azt. Hogy ha valaki szerelembe esik akkor minden más lesz. De semmi se történt. Átsiklottam felette. Nem élveztem ki életem első szerelmét, habár csak egy pár mondat is volt amibe belesetem. Ezért mondjuk azt hogy beleestem valakibe vagy valamibe, mert egy csapdába esel bele. És nem maga az érzés a csapda, hanem az hogy vagy nem ismered fel vagy másnak álcázza magát. Nem élvezed ki mert nem is tudod hogy mi is valójában ami előtted áll. Csak akkor jössz rá, mikor már a hátad mögött van, mikor már elmúlt. Akkor jössz rá melyik csapdában voltál. Melyik csapdába zúgtál bele. De van amikor nem ez történik. Van amikor csak ülsz és fekszel. Hallgatod a saját és mások szívdobogását körülötted. És hirtelen elsötétül a szoba. És akkor látod a csapdát amibe beleestél. Ha szerencséd van ez akkor történik amikor még nem túl késő. Amikor még tehetsz az elmúlás ellen. Mert ha szerencséd van benned van a hiba, és így még rendbe hozhatod a dolgokat.